A 2013-as Nagy Kárpátjáró Kalandtúra elmaradt. A túra előtt az utolsó hetekben társak nélkül maradtam.
Rendesen lógattam az orromat, mert nem volt semmi kedvem egyedül nekiindulni a világnak.
A nyáron most csak rövid motoros kiruccanásokon vettem részt. Juli 14-től 26-ig ketyegett
a szabim, és elhatároztam, hogy másképp fogok csavarogni.
Még a tavaszi szezonnyitó Motorosbetyár találkozón, amikor Zoli, és Barna a Maratoni futáson
tervezgették a részvételüket, elhatároztam én is teszek valamit az utóbbi években
elhanyagolt kondíciómért.
Tavasszal a Tesco-ban belebotlottam egy olcsó akciós össztelós bicajba. Megvettem.
Azt írják róla a neten, hogy "Gyilkos az, aki a gyerekének ilyent vesz. Nem fog rajta
a fék, nem lehet rendesen beállítani, nyolcas van a kerekekben, leesik a pedál, reped,
törik a váz, semmirevaló kapcsolhatatlan a váltó, kétszer olyan nehéz, mint egy normális
bringa, stb." Ez tényleg így van, de én magamnak vettem, és csak utána kezdtem el
olvasni a kerékpáros blogokat.
Szóval jól belenyúltam.
Garancia is csak akkor van, ha ahhoz a szerelőhöz viszed, akivel a Tesco szerződött,
és jó pénzért sorba állsz nála egy pár hétig. Nem vittem én sehová.
Ciki lenne, ha egy biciklit nem tudnék megszerelni. Végül is nekem jó lesz a gép,
mert meg tudom csinálni. Valószínűleg azért utálják a neten, mert nincs rendesen
összerakva, és a vásárlók nem tudják összehozni, a kijelölt garanciás szerviz
szórakozik velük, a rendes bringabolt pedig visszaküldi őket a Tesco Gazdaságosba.
Ez a drót szamár bizony gondoskodásért, törődésért kiált. Nem egy menő bringa,
de szerintem ránézésre nem néz ki rosszul. Többször átnéztem a vázat, az enyémen
eddig nincsenek repedések. Én tudok vele váltani, mert tudom hogyan működik.
A hajlékony műanyagfék is használható, csak el ne törjön. Ha eszembe jut az ára,
csodálkozom, hogy egyáltalán van rajta fék. A külső gumi már új korában repedtebb,
mint a fiam bringáján a tíz éves külső. Viszont a gumin a minta ugyanaz.
Szóval simán el merek vele indulni. Olcsó bringát talán nem lopnak.
Azzal kezdtem, hogy mindent beállítottam rajta, és minden látható csavart meghúztam,
mindenhol olajoztam, zsíroztam.
Az elmaradt Nagy Kárpátjáró Kalandtúra helyett fokoztam a tavasszal megkezdett
bringázásokat. Igy is lehet csavarogni.
A dolog odáig fajult, hogy ma már a szabadidőm egyre nagyobb részét biciklin töltöm.
A tekerés jót tett az egészségemnek, és segített megszabadulni a télen
felszedett plusz kilóktól.
A nyáron négyszer körbetekertem a Balcsit, és úgy 80 Km mélységig alaposan bejártam a környéket.
Sikerült az asszonyt is rávennem a tekerésre, így együtt bringáztunk esténként,
és a hétvégéken hosszabb útvonalakat is beiktattunk a programba.
Gyűltek is a kilométerek rendesen. Leesett az egyik pedál, mert gyárilag nem volt
rendesen meghúzva a csavar, és én ezt nem vettem észre. Elhasználtam három külső
gumit, és vagy 25-30 küllőt a hátsó kerékből. Eltörtem a bal váltókart, és letörtem
két első lámpát a bilincsről. Beállt a gyári pedálok hitvány csapágyazása. Alap
szerszámokat mindig viszek magammal. Küllőt már csukott szemmel cserélek. Előbb
utóbb vennem kell egy rendes hátsó kereket, ezzel a legtöbb problémát megszüntetném….
Megszereltem egy csomó defektet. Egyik defekt sem az én bringámon volt. Mások miért
nem visznek magukkal szerszámot, ragasztót?
Bringás lettem. Ki hitte volna? Én nem.
Csavarogni bringával is jó!
Kattints a képre............
^^ Vissza a tartalomjegyzékhez